A pneumothorax az orvosi kifejezés, amely a macska mellkasfala és a tüdő (a pleurális tér) közötti területen a levegő felhalmozódását jelenti. Kategóriájába sorolható traumatikus vagy spontán, valamint zárt vagy nyitott.
A kutyák és a macskák egyaránt érzékenyek a pneumothorax.
Pneumothorax tünetek és típusok
A pneumothoraxnak négy fő kategóriája van: traumás, spontán, zárt és nyitott. A tünetek a pneumothoraxos típusától függően változnak, bár néhány gyakori tünet a gyors légzés (tachypnea), a légzési nehézség (dyspnoe), a sekély gyors hasi légzés és a gyors pulzus (tachycardia).
A sokk jelei nyilvánvalóvá tehetik a traumás pneumothoraxot, amely akkor keletkezik, amikor a levegő felhalmozódik a pleurális térben, és valamilyen trauma, például autóbaleset következménye.
A spontán pneumothoraxos macskák viszont tüdőbetegségek. A spontán pneumothorax nem traumatikus okból származik, és lehet elsődleges (vagyis valamilyen alapul szolgáló tüdőbetegség hiányában fordul elő) vagy másodlagos (vagyis valamilyen alapul szolgáló tüdőbetegséghez kapcsolódik).
Nyílt pneumothorax akkor fordul elő, ha a légzőrendszerben olyan hiba van, mint a defektus a mellkas falában, ami a pleurális tér és a külső légkör érintkezését eredményezi. Eközben a zárt pneumothoraxot pneumothoraxként azonosítják, légzési rendellenességek nélkül.
A traumás pneumothoraxot általában nyitott, míg a spontán pneumothorax mindig zárt.
A pneumothorax egy másik típusa a feszült pneumothorax, amelyben a rendszeres belégzés során a levegő átjut a pleurális térbe, csapdába esik, és egyirányú levegő transzfert hoz létre a pleurális térben.
Okai
Az okok a pneumothorax típusától függően változnak. A traumás pneumothorax oka lehet traumás esemény, például autóbaleset, amely a nyak vagy a mellkas áthatoló sérüléséhez vezethet. A mellkas műtéti bemetszése vagy a nyelőcső perforációja műtét során traumatikus pneumothoraxhoz is vezethet.
Eközben a spontán pneumothoraxot okozhatja a tüdőben lévő idegen test, tüdőrák vagy tályog, paraziták által okozott tüdőbetegség vagy hólyagszerű szerkezetek kialakulása a macska tüdejében, úgynevezett tüdőbulla.
Diagnózis
Két elsődleges diagnosztikai eljárás végezhető pneumothorax gyanúja esetén: thoracocentesis és bronchoscopia. A torakocentézis, amelyben egy hosszabbításhoz rögzített intravénás (IV) katétert helyeznek a pleurális üregbe. Megerősítheti a diagnózist, és felhasználható a levegő eltávolítására a pleurális térből is. A bronchoszkópia egy vékony cső használatát jelenti, amelyhez egy apró kamera van csatlakoztatva, és amelyet a szájon keresztül helyeznek a légutakba. Ezt akkor lehet a legjobban megtenni, ha bizonyíték van a légcső, vagy a légutak nagy traumájára.
További diagnosztikai technikák lehetnek a mellkas röntgenképi képalkotása és vizeletelemzés.
Pneumothorax kezelése
A pneumothoraxos macskákat addig kell kórházban kezelni, amíg a pleura üregében a levegő felhalmozódása le nem áll, vagy stabilizálódik. A lehető legtöbb levegőt el kell távolítani a pleurális térből, és oxigénterápiát kell biztosítani, amíg kedvence stabilizálódik. A levegő eltávolítását torakocentézissel lehet végrehajtani, amelynek során egy hosszabbítóhoz rögzített intravénás (IV) katétert helyeznek a pleurális üregbe.
Traumatikus nyitott pneumothorax esetén a macska mellkasában lévő nyílt sebeket a lehető leghamarabb meg kell tisztítani és légmentesen lezárt kötéssel eltakarni, majd később műtéti úton megjavítani. Az intravénás (IV) folyadékok beadása traumák esetén is gyakran szükséges.
Élet és menedzsment
A kezdeti kezelés után a macska aktivitását legalább egy hétig erősen korlátozni kell a megismétlődés esélyének minimalizálása érdekében. Az életjeleket, beleértve a légzésszámot és a pulzust, ellenőrizni kell a kiújulás tüneteinek megjelenése érdekében.
A további gondozás a macskát érintő pneumothorax típusától és egészségi állapotának súlyosságától függ. Az állatorvos tanácsot ad Önnek a macskának az utógondozás biztosításáról az utóvizsgálatig.
Megelőzés
A traumás pneumothorax megelőzésének egyik kulcsfontosságú módja a macskák bezárása és távol tartása olyan veszélyes területektől, mint például az utak, ahol a legnagyobb valószínűséggel megsérülnek.