| Hirdetés
|  |
|
|   | | Ki mit tud portré sztárokkal |  Egy ’83-as Ki mit tud, körülbelül a mai Megasztár - Csillag Születik vegyüléknek felel meg. Volt benne mindenféle műfaj, teljesen vegyesen. | | Kalapács József (Pokolgép): „Egy ’83-as Ki mit tud, körülbelül a mai Megasztár - Csillag Születik vegyüléknek felel meg. Volt benne mindenféle műfaj, teljesen vegyesen. Néha megmérkőztek egymással olyan előadók, akiknek semmi köze nem volt műfajban egymáshoz. Jazz rock együttes is volt ugyanabban a versenyben, mint mondjuk a Pokolgép. Az első helyezett egy bálozós, tánczenét játszó együttes volt, úgyhogy eléggé vegyes felvágott… Biztosan kevesen emlékeznek már rá, hogy második-ok lettünk ezen a bizonyos Ki mit tud-on. Az első díj, egy kubai vendégszereplés volt. Még ma sem hiszem el, hogy egy Pokolgép kaliberű zenekar, elmehetne Kubába vendégszerepelni. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehetünk elsők.
A Pokolgép névvel voltak civódásaink hatósági szinten is…
Voltak dilemmáink annak idején, hogy egyáltalán jelentkezzünk-e. A jelentkezésre már nem emlékszem. Gondolom, hogy ki kellett tölteni valami papírt, rá kellett írni a zenekar nevét, ami nekünk egy eléggé izgalmas dolog volt, mert a Pokolgép névvel voltak civódásaink hatósági szinten is. Nem is tudom, hogyan csúszott át pont a név a rostán, mert végül is mi Pokolgép néven jelentünk meg a Kit mit tud-on.
Kegyetlen asszonyra keresztelt vérszívó asszony…
A tizenhatodik kerület színeiben indultunk, ott nyertünk. Arra még emlékszem, hogy Berki Tamás volt az egyik zsűritag, és neki nagyon tetszett a cenzúra miatt kegyetlen asszonyra keresztelt, vérszívó asszony című dalunk. Ott rögtön kiderült, hogy ezzel a szöveggel nem lehet tévében megjelenni - bár akkor mi még nem tudtuk, hogy továbbjutunk -, mert még ezután jött a Budapesti selejtező. Már akkor indítványozta Bálint Péter - aki a hanglemezgyártó vállalat részéről volt a másik zsűritag -, hogy a szöveget egy erősebb fésűn engedjük át, múljanak el azok a szavak, hogy vérszívó, meg utcasarkok lánya… Muszáj volt valamit finomítani, hogy egyáltalán tévéképes lehessen. Komolyan vették ezt a cenzúra dolgot. A budapesti selejtezőn továbbjutottunk, utána volt még egy országos válogató, és aki ott továbbjutott, az kerülhetett be a tévébe.
Egyszerűen az volt este a tévében, az ország apraja-nagyja odaült…
Biztos vagyok benne, hogy ez jóval nagyobb, hirtelen elismertséget adott az akkori időben, mint mondjuk egy mai Megasztár, vagy Csillag Születik. Másik oldalon viszont, hirtelen mi nem is úgy tapasztaltuk, hogy ez nekünk jó. Az egy érdekes dolog volt, hogy a Pokolgép koncertjeire - mielőtt a Ki mit tud-ra került volna -, elkezdett jönni egy rajongótábor, akik - miután mi tévébe kerültünk -, némiképpen elfordult tőlünk. Úgy éreztük, hogy ők úgy érzik, hogy mi most itt behódoltunk valamiféle dolognak, támogatott zenekarrá váltunk. Ez olyan rosszul sült el, hogy akkoriban még támogatott minket a hanglemezgyár is, hogy vegyünk fel hanglemezt, meg minden, és tulajdonképpen inkább nem vettünk fel nagylemezt, mert fontosabbnak tartottuk - hogy is mondjam -, a kor sztenderd-jéhez képest maroknyi közönségünket, minthogy maradjunk tovább ezen az országos ismertségi szinten. Nem hódoltunk be a hanglemezgyártó vállalatnak, hanem folytattuk az utunkat úgy, ahogy addig. És hát jó néhány év eltelt, ’86-ban jelent meg az első lemezünk úgy, hogy akkor már változtatás nélkül, az eredeti műsorunkkal, amiket koncerteken játszottunk.
Falusi Mariann, egy seprűvel a kezében visítva…
Maga a hangulata megmaradt a Ki mit tud-nak. Az Almássy téri Szabadidőközpont, azóta nekem kicsit szakrális hely. Mi azért ott együtt voltunk, mindenki énekelgetett, énektanározott, gitározgatott, zenélgetett, közben voltak este bulik… A színfalak mögött zajlott egy másik fajta Ki mit tud, ami egy tök jó ízű kavalkád volt. A Ki mit tud befejezése után, elvittek mindenkit egy Balaton környéki nagy turnéra, és volt ennek az egésznek egy temetése, azt sosem felejtem el. A Szélkiáltó együttes, és Falusi Mariann – aki itt még jazz énekesnőként indult ezen a ’83-as Ki mit tud-on -, előadták a mi vérszívó asszonyunkat, porszívó asszony címmel. Falusi Mariann, egy seprűvel a kezében visítva, hogy porszívó asszony, ott mindenki fetrengett. Szem nem maradt szárazon.”
Ki mit tud - 1993
Szolnoki Péter: „Előtte egy évvel már elkezdtünk készülni - nagyon kedves barátommal, Busi Gáborral -, ő volt a jazz gitáros partnerem. Egy jazz gitáros duót alkottunk, és - nagy szerencsénkre, vagy éppen hála Istennek, a tudásunk miatt - bekerültünk a tévés elődöntőbe. Ott aztán összetettek minket egy rock zenekarral. Mivel én mindig azt tartottam, hogy csak muzsika van, és muzsikusok, ezért elfogadtam ezt a tényt. A tévés elődöntőn egyszer szerepeltünk, benne voltunk a tévében. Ez pont arra volt elegendő - annak ellenére, hogy kiestünk -, hogy már aznap rengeteg telefont kaptunk, és nagyon pozitív visszajelzéseket. Úgy éreztük, hogy van helyünk a szakmában.
Akkor megfogadtam:
Egyetlen emberre emlékszem, Benkó Sándorra, ő volt a zsűri elnök, és ő véleményezte a produkciónkat. Természetesen azzal a véleménnyel egyáltalán nem értettünk egyet. A hosszú évek sora bebizonyította, hogy nem neki volt igaza, de örülök, hogy így alakult, mert jó helyen vagyok. Egy dologra jó volt nekem ez a Ki mit tud: akkor megfogadtam, hogy többet nem indulok el versenyeken, és zsűritag sem leszek. Óriási felelősségünk van nekünk művészeknek. Ha engem, Szolnoki Pétert valaki megkérdez, akkor nagyon szívesen segítek neki, elmondom a véleményemet - nem nyilvánosan, hanem neki -, hogy szerintem ezt így kéne, vagy úgy kéne…” | | Szerző: Sztárportré, www.sztarportre.hu, 2010.02.01 |
  | | | Hirdetés
|  |
|
|
|
