Az anyósok számtalan viccben, s rémtörténetben kapnak helyet. Ma már külön könyveket is kiérdemeltek, s számtalan cikk alapjául szolgálnak. Sok esetben sajnos a párkapcsolat megrontójának szerepét töltik be. De vajon minden anyós ilyen? S egyáltalán, miért viselkedhet így egy szeretett édesanya?

Barátnőből anyós

Úgy tartják a fiús anyák a legrosszabb anyósok. Míg gyermekük csupán komolytalan kapcsolatokban él, addig barátnőit szeretettel, gondoskodással veszik körül. Azonban ha a kapcsolat elérkezik arra a pontra, amikor már a szeretett nő kapja a legtöbb figyelmet, az édesanyák rögtön tucatjával találnak kifogást a választott partnerrel szemben.

Nem elég szép, az ő fia jobbat érdemel, és egyébként is, biztosan nem fog úgy gondoskodni fiáról, ahogyan azt ő tenné. Megrontja szeretett gyermekét, biztosan meg is fogja csalni, s ha ne adj uram gyermekük születik, biztosan felelőtlenül neveli majd.

Ez a viselkedés-bár abszurdnak tűnik- nem más, mint féltékenység. Egy anya számára nincs fontosabb, mint gyermeke. Ha meg tudja érteni, hogy egyszer felnő, s el kell engednie, anyósként is helyt áll. Ha erre képtelen, szinte bizonyos, hogy gyermeke nem talál olyan társat, aki számára elég jó lenne.

A párkapcsolat rovására is mehet

Egyik vagy másik félnek mindenképpen alkalmazkodnia kell, ellenkező esetben végelkáthatatlan viták sora következik. Talán nincs is rosszabb, mint amikor szerelmünket és szeretett édesanyánkat látjuk veszekedni. Ha képesek is vagyunk igazságosan dönteni, s igazat adni egyik vagy másik félnek, hosszútávon a veszekedés az egész család életét megronthatja.

Az egész világon problémát okoz a család, s a párkapcsolat összeegyeztetése. Az alkalmazkodás mindkét fél részéről fontos. Ha egyik fél sem hajlandó alkalmazkodni, kompromisszumot kötni, a viták folyamatossá válnak, s bármilyen erős a szerelem, végül inkább mindenki a nyugalmat választja.

Féltékenység?

Sok esetben a féltékenység miatt alakul ki a nem kívánt helyzet. Bár általában a fiús édesanyák esnek bele ebbe a hibába, sokszor gyermekük társa is komoly hibákat követ el. Ha mindkét fél féltékeny, nem képes a saját feladataira koncentrálni, előbb-utóbb viták adódnak.  Minden nőnek meg kell értenie, hogy a fiús édesana továbbra is gondoskodni akar gyermekéről. Továbbra is meglepi ruhákkal, egy finom ebéddel; de nem rossz szándékból.

Ugyanez igaz a barátnőkre, feleségekre is: nem szabad az édesanyához való ragaszkodást abnormális jelenségnek tekinteni. A férfiak többségét felnőtt koráig édesanyja látja el, ezért természetes, hogy szoros kapcsolat alakul ki anya és gyermeke között.  El kell fogadni, hogy bár mindannyian felnőttek, egy anya számára a gyermeke mindig gyermek marad.